Az oroszlán az ősidőkben először az erő, a bátorság és a férfiasság szimbóluma volt.
Később az isteni eredet, az uralkodásra való rátermettség és a hatalom szimbólumává vált.
Mivel a királyt (uralkodó) égi eredetűnek tartották, ezért az oroszlán, a király jelképe
is isteni lénnyé, napjelképpé alakult.
A sumérok idején két oroszlánt ismertek az égbolton. Az oroszlánpár a páros isteni hatalomnak a földi uralkodópárba való átlényegülését jelképezte. A mezopotámiai
UR városában talált legrégibb oroszlános lelet a Kr.e.4.évezredből származik.
Az esztergomi páros oroszlánok szimbóluma is a suméroktól ered. Az esztergomi szentély 14 Oroszlánja is a teokratikus hatalom jelképe.
Az égi hatalmat az égi oroszlánok sugározzák a Földre, így a földi királyi pár egyenrangúvá válik az égi Isten-Párral.
Az esztergomi szentély oroszlánjai az ősi pártus-hun-avar-magyar hagyomány fontos részei.
(Az Árpád-házi királyok írásaiban megtalálható az "inter-leones", azaz "az oroszlánok között"
kifejezés).
A szentélyben a 7 pár, azaz a 14 oroszlán alatt foglalt helyet a királyi család 14 beavatottja (legbölcsebbje), élükön a Nap Fiával, a királlyal. Minden hónapban itt gyűltek össze
(a néphagyomány szerint a világ közepén) a királyság égi és földi ügyeiben dönteni, ítélkezni
a fényben.
