A hálóvá szőtt, önmagába visszatérő fonat a buddhista ikonográfiában a „nyolc szerencsés jel" egyike.
A mágikus, önmagából induló és érkező fonás, a teremtés végtelenségét, az előbukkanó és eltűnő idő, a ciklusok örök váltakozását jelenítik meg.
Minden, ami bennünk és körülöttünk létező, észlelhető valóság „erőket"fogad be és bocsát ki magából.
A világ fénylő természetének megidézője a nyitott elrendeződés, elemei a tűz és a levegő.
A zárt képlet a védettségre utal, arra, hogy a kártékony erők pusztító mennyiségben nem juthatnak közelünkbe.
A földet idézi, amely a magok megtartó ágya, a vizet, amely a termőföld bölcsője, az életet óvó anyaméhet.
A föld és víz, e két mágikus szívbe font, kibonthatatlan egysége, az óvást, védelmet idézi a Solaris erők szent négyszögében
Forrás: Molnár V. József - Világ-Virág
